Ismeretlen idézetei
| <<< előző 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 következő >>> |
 |
El kell engedned a múltad, hogy lehessen jövõd. |
|
|
...egyes dolgok nem többek önmaguknál, nem tartanak sokáig,
helyet foglalnak a szĂvedben Ă©s legközelebb okosabb leszel … ha annyira fontos vagyok neked, tiszteld az Ă©rzĂ©seimet Ă©s Ă©ljĂĽk tovább a saját Ă©letĂĽnket |
|
|
Késve tudom, de száz életre megjegyzem: szeretni csak a szerelem minden fájdalmával együtt érdemes, vagy sehogy. Amikor visszaszületek, nem leszek abban a helyzetben, hogy keresselek, mert nem fogok emlékezni rád. De megismerlek majd. És ha tudván tudom is, hogy én fogyok el hamarabb, akkor sem ugrom el töbé a szerelem elõl. Halálugrottam és lezuhantam. Nem tudok megbocsátani magamnak. Te bocsáss meg nekem. |
|
|
Elmentél tõlem, és én hagytam menyj csak el! Hiába lett volna minden, ki menni akar, hagyni kell! Mosolyog hozzá az arcom, de mögé senki se néz, játszani a közömbös embert, most látom, milyen nehéz! Ha megkérdeznék tõlem, modnjam meg mit jelentessz nekem? Egy pillanatra zavarba jönnék, és nem tudnék felelni hirtelen! Csak nagy sokára mondanám, hogy egy elmúlt szerelmet! S nem venné észre senki sem, hogy titokban könnyes lett két szemem! és mást lát a két szemem, messze túl a könnyeken, hogy még mindig te vagy a mindenem! S ha megkérdeznék tõlem, mondjam meg mit jelentessz nekem? büszkeségbõl azt felelném SEMMIT.....csak az egész életem! |
|
|
Tudom-e gyûlölni?
Úúúgyan. Max azt mutatni, hogy bántsam. Bántom azĂ©rt, mert õ engem bántott? Mert szĂ©tzĂşzta azt a világot: melyben hinni vĂ©ltem. Olyan elĂ©gtĂ©tel ez, melyet egy szeretõ szĂv jĂłnak sosem Ă©rez. S bár a másikat marja, mĂ©gis magábĂłl Ă©rzi hiányát a falatnak. |
|
|
Egy angyalt elhagytam, pedig nem akartam,
a szálakat köztĂĽnk elvágtam egy karddal. A jĂłzanĂ©sz nyert, a barátság vesztett, mert szĂvemben a szeretet, szerelmet Ă©bresztett. |
|
|
Összeszedem e darabokra tört tükröt,
összerakom szĂ©p lassan, megszĂşrja kezem, vĂ©rzem... Felsöpröm egy lapátra Ă©s beöntöm testem szemetesládájába.... Eltemetem a gondolatokat, a lelkemet, ezentĂşl szĂv nĂ©lkĂĽl Ă©lem az Ă©letet.... Nem fog fájni semmi, feledni csupán agyam nem bĂr el, látom az embereket, mellettem suhannak el... |
|
|
A világ legfájdalmasabb és egyben leghosszabb folyamata, az érzés megváltoztatása a gondolat által. |
|
|
Aztán egy szĂ©p napon arra Ă©bredek, hogy nem õ jár a fejemben, Ă©s rájövök, hogy tĂşl vagyok a nehezĂ©n. A szĂvem sĂşlyos sebet kapott, de majd begyĂłgyul, Ă©s akkor majd Ăşjra tudok örĂĽlni az Ă©let szĂ©psĂ©geinek. TörtĂ©nt már velem ilyen, Ă©s fog is mĂ©g törtĂ©nni, ebben biztos vagyok. Ha valaki elmegy, az azĂ©rt van, mert jönni fog helyette valaki más - Ă©s Ăşjra rám talál a szerelem. |
|
|
Ülök a csendben és hallom a hangodat,
A tĂĽkörbe nĂ©zek, de nem látom önmagam, KeserĂ» szavak csak ennyi, ami maradt, Egy keserĂ» emlĂ©k s pár mĂşlĂł pillanat. Szemembõl elhullik egy aprĂł könnycsepp, Tudom, hogy nĂ©lkĂĽled mindek sokkal könnyebb, De belĂĽl szĂvemet szĂ©ttĂ©pi a bánat, Nincs egy árva szĂł sem, mely elhagyja a számat. Ha te elmĂ©sz nekem senki sem marad, Ne hagyd, hogy rám dõljenek az ezerĂ©ves falak. Te nem látod mit is Ă©lek át, Lelkem egyetlen segĂ©lyszĂłra vár, Hogy kiemelj ebbõl a sötĂ©t tengerbõl, Hogy azt mondhassam te vagy a megmentõm. SzeretnĂ©m azt Ă©rezni Ăşjra, hogy szeretsz, SzeretnĂ©m kezemmel fogni a kezed. RemĂ©nykedve nĂ©zek szĂ©t a szobába, Szemem tĂ©ged keres az esti homályba, De Ă©rzem nincs több remĂ©ny, Tudom többĂ© már nem vagy az enyĂ©m. Hiányod szĂ©ttörte lelkemet, Most már tudom, ELVESZTETTELEK… |
|
<<< vissza az oldal tetejére
[ Impresszum ] [ Jogi nyilatkozat ] [ Kapcsolat ]
Bejelentkezés
|
Keresés