Ismeretlen idzetei
| <<< előző 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 következő >>> |
 |
Köszönöm, hogy szeretsz, féltesz, vigyázol rám, hogy betakarsz, ha fázom, átölelsz, ha félek, és hogy neked reggel is szép vagyok. Köszönöm, hogy a szemembe nézel és tudod, hogy mit gondolok. Köszönök mindent, amit adtál és mindent, aminek te örültél. Köszönöm, hogy vagy nekem és hogy szerethetlek! |
|
|
Állj mellém, fogd a kezem, ha sírnék, töröld meg szemem. Ha szólnék, ints nyugalomra kérlek, hinnem kell csak, hogy bármi megtörténhet. |
|
|
Szeretném, ha szeretnél, ha néha megölelnél, s ha fognád a két kezem, boldog lenne életem. |
|
|
A barát az, aki mindent tud rólad mégis szeret. |
|
|
A mosoly olyan görbe, amely mindent kiegyenesít. |
|
|
Talán semmi sem szebb az életben, mint találni egy emberi lényt, akinek szavai megnyugtatnak, s akinek egyszerû jelenléte elég ahhoz, hogy boldogok és vidámak legyünk. |
|
|
S ha azt érzed, hogy senki sem gondol Rád, ha azt érzed, hogy egyedül vagy, valaki akkor is figyel és szeret a távoli ismeretlenség homályából... |
|
|
Egyedül vagyok... minden órában, minden percben... az idõk kezdetétõl mindörökké... |
|
|
Sokan közülük messze vannak... sokan közülük nem érzik, hogy gondolok Rájuk... sokan közülük nem érzik a barátságot... sokan közülük elfelejtettek... s sokan közülük elfelejtenek... |
|
|
Ha valakit szerettünk, úgy adhatunk neki örök életet, ha mindig szeretjük. Mert a házak leégnek, az emberek meghalnak, de a szeretet örökké él. |
|
<<< vissza az oldal tetejre
[ Impresszum ] [ Jogi nyilatkozat ] [ Kapcsolat ]
Bejelentkezs
|
Keress