Elmúlt szerelem idzetek
| 1 2 3 4 5 következő >>> |
Ez itt az n idzetnek a helye. Kldjn be n is idzetet az oldalra!
 |
Örök arcod memszál el szavad Minden mosolyod szivembe marad Nem a fájdalom melytöl könyes a szem hanem amit a szivemben hordozok némán csendesen |
|
|
Mikor el mentél szívem meg hasadt.Aztán láttalak a kedvenc kávézódban melletted egy férfi ült akkor egy világ omlott össze bennem.A földre rogytam zsebembõl elõ húztam egy pengét.....de nem bírtam meg tenni...Gondoltam hogy hátha még szeret hátha barátok...és akkor el csattant egy csók.Írtam egy levelet amit be dobtam a postaládádba ez ált benne:Elsõ pillantásoddal megigéztél már akkor tudtam hogy te az enyém s én a tied. De mikor meg láttalak egy férfival a kávézóban hát...az léggé meg viselt.viselt. Így nem tudok élni tovább meg találsz a konyhában ott várok rád de tudd szeretlek többször nem tudom mondani... |
|
|
Mondják, hogy az idõ minden sebet begyógyít, de igazából nem is az eltelt napok, hetek, hónapok jelentik a gyógyírt, hanem azok közelsége, akik ebben az idõben mellettünk vannak. |
|
|
Várlak Téged örökre hiába szakítottunk,
Vár a kezem , vár a múltunk. Nem birok nélküled élni tudd meg. Érjen szívünk újra össze... |
|
|
Szívem bányájában jártam, oly sötét volt és hideg,
de megismertem Neved, s szívem többé nem volt rideg. A tavasz beköszöntött, velem szálltak a madarak, Veled eljöttek a nappalok, s engem elhagytak az éjszakák. Álmaimmal éltem és Te akár egy angyal, végig kísértél ebben az édes zûrzavarban. Egy eltévedt könnycsepp csobog az arcodon, s most miattam sajog a szíved, tudom. Kísérted az eddig céltalannak hitt életem, mert jött az idõ, s tudtam miattad létezem. Eltévedt könnycsepp arcodon, eltéved nappalok, eltévedtem az úton, most már nem tudom, hol vagyok. Hogy merre menjek, ki segít majd átlépnem a gáton, melyet szíved emelt elém, érzem, a jövõmet sem látom. Mit jövõnek gondoltam, merésznek tûnt, ám de igaz, s most nem maradt más, csak lelkemnek a vigasz. Egyszer majd, lehet lesz valahogy talán… de ily õszinte meglehet, hogy semmikor már. Felejtenélek, de nem tudlak, meg nem is akarlak, hisz Neved szívembe örökre bevésted, pedig nem akartad. A múltam rabja vagyok, erõs láncok fognak vissza, könnyek mossák arcom, mert emléked oly tiszta. Minden este, mikor a hold ragyog fent fényesen az égen, a csillagokat nézem, mert bennük látlak Téged. Mint derült égbõl a villámcsapás toppantál be kusza életembe, elõször hihetetlenek éreztem, mi történt akkor velem. Nem is foglalkoztam akkor még elmélyülten Véled, de hamar rá jöttem, hogy ezen változtatnom kell Érted. A vad világgal szemben, egyedül, törött szívemmel a kezemben, de tudd meg ettõl, nem gyengült meg irántad tiszta, erõs lelkem. Emléked lelkem mélyén megtartom örökre, sosem feledlek, még ha szilánkos szívemmel kezemben örökre kõvé is kellett, hogy dermedjek. Szíved kerestem, de csak nem tudtam közelébe férni, mert meg rémített minden mit mondtam, pedig igaz. Fáj, de mégis örülök, hisz bátran színed elé mertem állni, még ha most könnycseppek is folynak le ajkaidon. Harcos vagy, kitartó, erõs, pont mit egy királynõ a trónon, de, mert magányos lelked megérintettem, könnycsepp van arcodon. Egyszerû, õszinte ember vagyok, nem úgy, mint sok nagyúr, de, emiatt nem lehetek melletted, mert nem vagyok más, csak egy trubadúr. A kezdeményezést magamhoz vettem, hisz azt úgy szép, ám de aki alulmaradt az nem volt más, csak pont én. Kérlek, emlékem maradjon meg benned örökre, még ha most könnycseppek is folynak arcodon közbe. Teljesen magaddal ragadtál, és én nem tudtam ellene semmit tenni, meg feledkeztem magamról, mert a szívem akart Veled szállni. Ezek után nincs más hátra csak, hogy elbúcsúzzam Tõled örökre, nem marad utánam más, csak e pár sor, és a könnyek, melyek arcodon folynak közben. |
|
|
Azt hittem nélküled nem élhetek,
De rájöttem nem te vagy az életem. Fáj hogy nem vagy itt mellettem, De így lesz a legjobb az összetört szívemnek. |
|
|
Szép volt a nyár mert velem voltál
De aztán elhagytál, Nem maradt más utánad csak emléked tûnõ árnyai, Melyek ködként emelkedtek magasba az égen, S egy rózsaszál hamvadó szirmai hullottak a földre véle. |
|
|
Utoljára néz rám, de ne hunyd be szemed, utoljára fogd meg kezem és ne enged el, és utoljára megígérem neked, nem látsz többé engem, de te utoljára azt ígérd meg nekem hogy síromra majd virágot teszel.. |
|
|
Emlékszem még minden szavadra
Emlékszem még minden mozzanatodra Emlékszem még minden találkozásunkra Emlékszem még minden álmunkra Minden szavadra, melyben az volt szeretlek Minden mozzanatodra, melyben ott volt minden érzelem Minden találkozásunkra, melyben ott volt a szerelem Minden álmunkra, melyben együtt voltam Veled Sosem fogom elfelejteni a szavaidat Sosem feledem a mozzanataidat Sosem fogom elfelejteni a találkáinkat Sosem feledem az álmainkat Mindig boldog leszek, hisz megismertelek Téged Mindig köszönni fogom, hogy voltál Nekem Mindig megnézem a közös képeinket, Hisz boldoggá tettél egy haszontalan életet |
|
|
Ma már csak múló emlék tán, de szívemben szép emlék maradtál, elmúlt, ahogy minden más s akár a nyári zápor, egy napsütötte napon, könnyeim felszáradtak már, de tudom, soha többé nem leszel az nélkülem, aki mellettem voltál... |
|
<<< vissza az oldal tetejre
[ Impresszum ] [ Jogi nyilatkozat ] [ Kapcsolat ]
Bejelentkezs
|
Keress