SzĂ­vem bĂĄnyĂĄjĂĄban jĂĄrtam, oly sĂśtĂŠt volt ĂŠs hideg,
de megismertem Neved, s szĂ­vem tĂśbbĂŠ nem volt rideg.
A tavasz bekĂśszĂśntĂśtt, velem szĂĄlltak a madarak,
Veled eljĂśttek a nappalok, s engem elhagytak az ĂŠjszakĂĄk.


Álmaimmal Êltem Ês Te akår egy angyal,
vĂŠgig kĂ­sĂŠrtĂŠl ebben az ĂŠdes zĂťrzavarban.
Egy eltĂŠvedt kĂśnnycsepp csobog az arcodon,
s most miattam sajog a szĂ­ved, tudom.


KĂ­sĂŠrted az eddig cĂŠltalannak hitt ĂŠletem,
mert jĂśtt az idĂľ, s tudtam miattad lĂŠtezem.
EltĂŠvedt kĂśnnycsepp arcodon, eltĂŠved nappalok,
eltĂŠvedtem az Ăşton, most mĂĄr nem tudom, hol vagyok.


Hogy merre menjek, ki segĂ­t majd ĂĄtlĂŠpnem a gĂĄton,
melyet szĂ­ved emelt elĂŠm, ĂŠrzem, a jĂśvĂľmet sem lĂĄtom.
Mit jĂśvĂľnek gondoltam, merĂŠsznek tĂťnt, ĂĄm de igaz,
s most nem maradt mĂĄs, csak lelkemnek a vigasz.


Egyszer majd, lehet lesz valahogy talán…
de ily Ăľszinte meglehet, hogy semmikor mĂĄr.
FelejtenĂŠlek, de nem tudlak, meg nem is akarlak,
hisz Neved szĂ­vembe ĂśrĂśkre bevĂŠsted, pedig nem akartad.


A mĂşltam rabja vagyok, erĂľs lĂĄncok fognak vissza,
kĂśnnyek mossĂĄk arcom, mert emlĂŠked oly tiszta.
Minden este, mikor a hold ragyog fent fĂŠnyesen az ĂŠgen,
a csillagokat nĂŠzem, mert bennĂźk lĂĄtlak TĂŠged.


Mint derĂźlt ĂŠgbĂľl a villĂĄmcsapĂĄs toppantĂĄl be kusza ĂŠletembe,
elĂľszĂśr hihetetlenek ĂŠreztem, mi tĂśrtĂŠnt akkor velem.
Nem is foglalkoztam akkor mĂŠg elmĂŠlyĂźlten VĂŠled,
de hamar rá jöttem, hogy ezen változtatnom kell Érted.


A vad vilĂĄggal szemben, egyedĂźl, tĂśrĂśtt szĂ­vemmel a kezemben,
de tudd meg ettĂľl, nem gyengĂźlt meg irĂĄntad tiszta, erĂľs lelkem.
EmlĂŠked lelkem mĂŠlyĂŠn megtartom ĂśrĂśkre, sosem feledlek,
mĂŠg ha szilĂĄnkos szĂ­vemmel kezemben ĂśrĂśkre kĂľvĂŠ is kellett, hogy dermedjek.


SzĂ­ved kerestem, de csak nem tudtam kĂśzelĂŠbe fĂŠrni,
mert meg rĂŠmĂ­tett minden mit mondtam, pedig igaz.
FĂĄj, de mĂŠgis ĂśrĂźlĂśk, hisz bĂĄtran szĂ­ned elĂŠ mertem ĂĄllni,
mĂŠg ha most kĂśnnycseppek is folynak le ajkaidon.


Harcos vagy, kitartĂł, erĂľs, pont mit egy kirĂĄlynĂľ a trĂłnon,
de, mert magĂĄnyos lelked megĂŠrintettem, kĂśnnycsepp van arcodon.
EgyszerĂť, Ăľszinte ember vagyok, nem Ăşgy, mint sok nagyĂşr,
de, emiatt nem lehetek melletted, mert nem vagyok mĂĄs, csak egy trubadĂşr.


A kezdemĂŠnyezĂŠst magamhoz vettem, hisz azt Ăşgy szĂŠp,
ĂĄm de aki alulmaradt az nem volt mĂĄs, csak pont ĂŠn.
KĂŠrlek, emlĂŠkem maradjon meg benned ĂśrĂśkre,
mĂŠg ha most kĂśnnycseppek is folynak arcodon kĂśzbe.


Teljesen magaddal ragadtĂĄl, ĂŠs ĂŠn nem tudtam ellene semmit tenni,
meg feledkeztem magamrĂłl, mert a szĂ­vem akart Veled szĂĄllni.
Ezek utĂĄn nincs mĂĄs hĂĄtra csak, hogy elbĂşcsĂşzzam TĂľled ĂśrĂśkre,
nem marad utĂĄnam mĂĄs, csak e pĂĄr sor, ĂŠs a kĂśnnyek, melyek arcodon folynak kĂśzben.

Részletek...          G. P. O.