Ignácz Elvira idézetei
| 1 2 következő >>> |
 |
Hajnalodik s a szÃvem remeg,valamit nálad hagytam ami már nem lehetne veled.A szÃvem hagytam ott s most kérem vissza,mert itt a vége,ad hát vissza.Ne hÃvj kérlek,mert nem akarlak többé látni,nem akarom a holnapot a tegnapért átadni.Kövess el egy hibát és veszÃts el végleg.Mert ha tovább maradsz meghalok értsd meg.Szeretlek de el kell válnunk,mert máshol kellene mára már járnom. De talán most sem késõ ha még ma elindulok.Hátra nem nézek de közben majd rád gondolok.S majd mosoly mögé rejtek mindent mi bánt.S elhiszem majd hogy,nélküled is szép lehet a világ.Te is tedd hát ezt,mert ennek Ãgy kell lennie.Valahol az életben egy boldogtalan embernek is kell lennie.És tán majd egy szép napon,a múltat tényleg magam mögött tudhatom! |
|
|
Utoljára néz rám, de ne hunyd be szemed, utoljára fogd meg kezem és ne enged el, és utoljára megÃgérem neked, nem látsz többé engem, de te utoljára azt Ãgérd meg nekem hogy sÃromra majd virágot teszel.. |
|
|
Ma már csak múló emlék tán, de szÃvemben szép emlék maradtál, elmúlt, ahogy minden más s akár a nyári zápor, egy napsütötte napon, könnyeim felszáradtak már, de tudom, soha többé nem leszel az nélkülem, aki mellettem voltál... |
|
|
Amikor kialszik az utolsó láng,
és a remény is elvészni látszik, a boldogság kapuja megcsillan, hogy jobb legyen,és akkor ujjra rád talál a fény,s szÃved olyan boldog mint még soha ,tán de a kapu könnyen bezárul ha túlságosan boldognak lát,mert túl nehéz az egyensúly szómórúság,és boldogság között, de mind kettõt érezni kell ahhoz hogy az életben megtaláld a helyed,mert öröm és bánat,a szerelemmel jár,úgy hogy nyisd ki szemed,mert az álom nem a valóság.. |
|
|
Még van remény, hogy boldog lehess, lehet, hogy nem ö az igazi, de még boldog lehetsz,
nem kell arra gondolni, mi lenne, ha vele lennél, mert ha nem vagy vele, az a sors keze, inkább éld az életed, és légy vidám, Ne lássák rajtad, hogy szÃved mennyire fáj... |
|
|
Talán egy nap majd választ kapok a sok kérdésre mi bennem él,
Talán egyszer majd lehull a lepel, és a forgató könyv véget ér. Mert fáj az érzés hogy nem tudhatom mi lesz kettõnkel, Mert csak vagyunk, de egy árva szót sem szólhatunk. A némaság már megõrÃt teljesen, kell egy hang ami segÃt, ami meg súgja mit tegyek, hogy újra melletted legyek, mert én már nem bÃrom nélküled, mert szeretlek kedvesem. I.LOVE YOU!:) |
|
|
Fáradt levél mely frissen hullott a fáról, mutasd az utat, szerelmem merre jár,
éjnek éjjelén, megszakad a szÃvem, ha nem jön vissza még tart az õszi szél, mint elhervadt rózsaszál, úgy sÃr a szÃvem a fekete éjszakában, álmodozni kár, ha nem lelem sehol õt a világon, szÃvem reszket, úgy kalapál, harmatos virágnak, harmatos szirma az én szÃvemnek egyetlen húrja, visszajössz, tudom egy hajnalon, mert azt mondtad szeretsz, csak engem senki mást, de ha mégsem jönnél a mennyben megtalálsz,:( |
|
|
Még érzem bõröd illatát, még hallom hangod lágy szavát, mikor halkan suttogod, szeretlek, emlékszem az elsõ csókra, mely a legszebb volt számomra,
szÃvem még téged szeret senki mást, kérlek szeress te is és ne okoz csalódást, <3 |
|
|
Fáj a szakÃtás, de nélkülözhetetlen,
kell a csalódás, hogy boldog lehess, álmodj, hogy nyerj és menj tovább, hiába fáj a szakÃtás, el kell engedned kit szÃvbõl szeretsz, s ha majd holdvilágos éjszakán, sÃrva gondolsz rá, gondolj arra hogy õ boldog, hisz csak ez számÃt semmi más, |
|
|
Még szeretlek és nem mondok le rólad,
mert te is szeretsz tudom hisz te mondtad. Hiányzol nagyon, nem bÃrom nélküled, A sok csók a lázas ölelés, elfeledni nem lehet. Kéz a kézben sétáltunk, emlékszem, s akkor még nem hittem, hogy hiányod megõrjÃt, és azt sem tudtam, hogy hazudtál, mikor lágyan megcsókoltál <3:( |
|
<<< vissza az oldal tetejére
[ Impresszum ] [ Jogi nyilatkozat ] [ Kapcsolat ]
Bejelentkezés
|
Keresés