Ülök a csendben és hallom a hangodat,
A tĂźkĂśrbe nĂŠzek, de nem lĂĄtom Ăśnmagam,
KeserĂť szavak csak ennyi, ami maradt,
Egy keserĂť emlĂŠk s pĂĄr mĂşlĂł pillanat.
SzemembĂľl elhullik egy aprĂł kĂśnnycsepp,
Tudom, hogy nĂŠlkĂźled mindek sokkal kĂśnnyebb,
De belĂźl szĂ­vemet szĂŠttĂŠpi a bĂĄnat,
Nincs egy ĂĄrva szĂł sem, mely elhagyja a szĂĄmat.
Ha te elmĂŠsz nekem senki sem marad,
Ne hagyd, hogy rĂĄm dĂľljenek az ezerĂŠves falak.
Te nem lĂĄtod mit is ĂŠlek ĂĄt,
Lelkem egyetlen segĂŠlyszĂłra vĂĄr,
Hogy kiemelj ebbĂľl a sĂśtĂŠt tengerbĂľl,
Hogy azt mondhassam te vagy a megmentĂľm.
SzeretnĂŠm azt ĂŠrezni Ăşjra, hogy szeretsz,
SzeretnĂŠm kezemmel fogni a kezed.
RemĂŠnykedve nĂŠzek szĂŠt a szobĂĄba,
Szemem tĂŠged keres az esti homĂĄlyba,
De ĂŠrzem nincs tĂśbb remĂŠny,
Tudom tĂśbbĂŠ mĂĄr nem vagy az enyĂŠm.
HiĂĄnyod szĂŠttĂśrte lelkemet,
Most mĂĄr tudom, ELVESZTETTELEK…

Részletek...          Ismeretlen