Natii idzetei
 |
Az arca, a szeme, ahogy rám néz,
A szívem és a testem lázban ég. A tekintete összeér az enyémmel, S a föld találkozik az éggel. Átölel, hozzám búj, én is bújok, Eltûnnek a csúnya, rossz dolgok. Rám néz, szája nevet, Lehozza nekem a csillagokat, az eget. Majd arca, s szája komoly lesz, Ám titokban, s rejtve még mindig nevet. Szemembe néz mélyen, aztán a számra, majd vissza. S olyan boldog vagyok, mint az újszülött angyal, ki szárnyát csodálja. A szívem egyre gyorsabban ver, Érzelmeim, mint hullámzó tenger. Ajkunk össze ér, lágyan, puhán, félõn, Elsuhan felettünk a nehéz idõ. A csókja édes, a legjobb, a legédesebb. Nem akarok mást, más életet. Csak õ kell nekem senki más, Az idõ most csak vicc, felelõtlen vállvonás. Mi ez az érzés? Sosem éreztem. Azt hiszem már tudom... Ez a szerelem. Vidám borzongás, jólesõ fuvallat, Mely rajtam átszalad. |
|
|
A nap felkelt, sütött, ragyogott.
A kõ, amin álltam, enyhe árnyékot kapott. Beszéltek hozzám, de a szó elhalt, A zaj eltörpült a látvány alatt. Ugyan is megláttam Õt, ahogy a lépcsõn lefelé lépked. A napsugár arcára szökkent, sosem feledem e képet. Szemei szikráztak a fényben, a két dió barna szem, Mely engem nézett nevetve, s szüntelen. Nevetve, szüntelen, s én csak zavartan, Tekintetem elkapva róla, valamit kiáltani akartam. Kiáltani, hogy az élet szép és jó... De hallgattam, nem szóltam semmit. Nem baj, talán így a legjobb... Õ néz csendben, s én is hallgatok. |
|
|
Túl kell élni és túl kell lépni,
Nincs más választás, remélem mindenki érti. Elõször én sem hittem el, De rájöttem, hogy csak így lehet. Csak így engedi az élet szabálya, Mely furfangos, csúf és gyáva, Mely nem hagyja, hogy gyõzz, De te még is gyõzhetsz. Éld túl és lépj tovább. Ez az egyetlen megoldás. Hisz ha majd elhagyod e világi tested, Tovább szárnyal a tiszta önvalód, a lelked. |
|
<<< vissza az oldal tetejre
[ Impresszum ] [ Jogi nyilatkozat ] [ Kapcsolat ]
Bejelentkezs
|
Keress