A nap felkelt, sĂźtĂśtt, ragyogott.
A kĂľ, amin ĂĄlltam, enyhe ĂĄrnyĂŠkot kapott.
BeszĂŠltek hozzĂĄm, de a szĂł elhalt,
A zaj eltĂśrpĂźlt a lĂĄtvĂĄny alatt.

Ugyan is megláttam Õt, ahogy a lépcsõn lefelé lépked.
A napsugĂĄr arcĂĄra szĂśkkent, sosem feledem e kĂŠpet.
Szemei szikrĂĄztak a fĂŠnyben, a kĂŠt diĂł barna szem,
Mely engem nĂŠzett nevetve, s szĂźntelen.

Nevetve, szĂźntelen, s ĂŠn csak zavartan,
Tekintetem elkapva rĂłla, valamit kiĂĄltani akartam.
KiĂĄltani, hogy az ĂŠlet szĂŠp ĂŠs jĂł...

De hallgattam, nem szĂłltam semmit.
Nem baj, talĂĄn Ă­gy a legjobb...
Õ néz csendben, s én is hallgatok.

Részletek...          Natii