Janikovszky Éva idézetei
 |
Eddig a lámpaoltással kezdõdött számára a nap elviselhetõbb rĂ©sze, amikor vĂ©gre elcsendesĂĽlt a hálĂł, s õ átadhatta magát annak a szelĂd fájdalomnak, amely minden este megtalálta, mihelyt álomra hajtotta a fejĂ©t. Az önsajnálás zsibbasztĂł, szinte örömteli percei voltak ezek, s már várta a társtalan meg nem Ă©rtettsĂ©g, a cĂ©ltalan önfeláldozás lassan felgyĂĽlemlõ könnyeit, melyek lámpaoltás után percnyi pontossággal jelentkeztek. ElĂ©g volt arra gondolnia, hogy a többiek már alszanak, s máris kaparta valami a torkát. Ha ezután hazagondolt, akkor az a bizonytalan kapirgálĂł Ă©rzĂ©s felkĂşszott az orrába, majd a szemĂ©be, s mire odáig jutott gondolataiban, hogy mindenki alszik már, otthon is, itt is, egyedĂĽl õ forgolĂłdik álmatlanul, addigra kibuggyant szemĂ©bõl az elsõ könny. |
|
<<< vissza az oldal tetejére
[ Impresszum ] [ Jogi nyilatkozat ] [ Kapcsolat ]
Bejelentkezés
|
Keresés