Ady Endre idzetei
 |
Nem az a fontos meddig élünk, hogy meddig lobog vérünk, hogy csókot meddig kérünk, és adunk, hanem az, hogy volt egy napunk amiért érdemes volt élnünk! |
|
|
Talán akkor jutott eszembe,
Hogy ámítom csak önmagam, S talán te is másra gondoltál, Míg rám borultál szótalan. |
|
|
A szív az üzlet leghitványabb tárgya S eladják mégis minden szent hevét. Akad vevô rá, egymást licitálja, Hogy a holmit atomként szedje szét. Folyik a vásár harsogó zsivajban, Az egyik kinál, másik meg veszen, Csak néhol egy-egy végképen kiárult, Kifosztott lélek zokog csendesen. |
|
|
Eladó minden, hogyha van vevô: Hírnév, dicsôség, hevülés, barátság, Rajongás, hit, eszmény és szeretô. Aki bolond, holmiját olcsón adja, Az okos mindig többet nyer vele, A jelszó: egymást túl kell licitálni, Ádáz versennyel egymást verve le! |
|
|
Elválunk most már. Eladtad a lelked.
Hisz' én mi voltam? Álmodozó koldus, Szívvel fizettem csupán a szerelmed! Te fényre vágytál. Meglelted a fényt is, De majd a fényben keresed a lelket, Felednél mindent, emlékezel mégis! |
|
|
Így néznek vissza a volt szeretõk,
Akik ma már nem szeretnek. |
|
|
Szeretném, hogyha szeretnének S lennék valakié, Lennék valakié. |
|
<<< vissza az oldal tetejre
[ Impresszum ] [ Jogi nyilatkozat ] [ Kapcsolat ]
Bejelentkezs
|
Keress