King Alexander idézetei
 |
Ahogy ablakomon a reggeli napfény,
Ăšgy szĂ»rõdik szĂvembe az Ă©rzĂ©s, ÉrzĂ©s mi egyre jobban betölti egĂ©sz testemet A hiány,mert nem Ă©rzem lĂ©nyedet Ă–lelnĂ©lek Ă©jjel,ölelnĂ©lek nappal,ölelnĂ©lek Minden percben,mint holdat a felhõk, mint csillagokat az Ă©g. Tudom ha itt vagy ha látlak,az lelkemnek ĂĽdvössĂ©g. CsĂłkolnám ajkaid,szemed, homlokod Mikor nyakadhoz Ă©rek…lassĂtok SzĂvem kalapál,majd kiugrik, Nem hallom Hangod,igen az enyĂ©m is ,elcsuklik Kezed fogom,el nem eresztlek FĂĽledbe suttogom,halkan, gyengĂ©den, Imádlak,Szeretlek!!!! |
|
|
Fejemben kavarognak a gondolatok….. Elmondom de csak lassan,nem kapkodok…… Mikor távol vagy,emĂ©szt a fájdalom nehezen viselem hiányodat… De mintha itt lennĂ©l,mĂ©gis..Ă©rzem illatodat…. Látom arcod melybõl egy van csak e földön… MĂ©gis itt van elõttem,..felettem a kĂ©kben,alattam a zöldön… Igen látlak mindenhol,…mindenben… Lelkem,szĂvem olyankor nincs itt felrepĂĽlt az Ă©denben… Mikor itt vagy,foglak ölellek,mint anyukáját a kisgyermek… De tudnod kell hogy többĂ©,Ă©n el nem engedlek… Nem mert lelkĂĽnk összeforrt,Ă©s nĂ©lkĂĽled nem Ă©lhetek….. EzĂ©rt mondom ki bátran,többĂ© ne menj el….. SZERETLEK!!!! |
|
<<< vissza az oldal tetejére
[ Impresszum ] [ Jogi nyilatkozat ] [ Kapcsolat ]
Bejelentkezés
|
Keresés