Rilke idézetei
 |
Szeretet ember és ember közt: ez talán a legnehezebb feladatunk, a végsõ, legnagyobb próbatétel, vizsga, munka, amelyre minden más munka csak elõkészület.
EzĂ©rt nem kĂ©pesek a fiatalok, akik mindenben kezdõk, a szerelemre sem: meg kell tanulniuk. Tanulniuk kell egĂ©sz lĂ©nyĂĽkbõl, teljes erejĂĽkbõl, magányos, szorongĂł, torkukban dobogĂł szĂvĂĽkre figyelve. A tanulĂłidõ azonban mindig hosszĂş, lezárt idõszakasz, Ă©s Ăgy szeretni - az messzire Ă©s mĂ©lyen az Ă©letbe nyĂşlĂł magányt, fokozottabb Ă©s elmĂ©lyĂĽltebb egyedĂĽllĂ©tet jelent arra nĂ©zve aki szeret. A szerelem eleinte egyáltalán nem feloldĂłdás, odaadás Ă©s mással valĂł egyesĂĽlĂ©s (mert mifĂ©le egyesĂĽlĂ©sre lenne kĂ©pes, aki mĂ©g tisztázatlan, kialakulatlan Ă©s rendezetlen), hanem magasztos alkalom az egyĂ©n számára, hogy Ă©rlelõdjĂ©k, önmagában valamivĂ© nõjön, világgá váljĂ©k, önállĂł, teljes világgá valaki más kedvĂ©Ă©rt - nagy Ă©s sokat kĂvánĂł igĂ©ny vele szemben, valami kiválasztja, Ă©s nagyra hĂvja el. Az ifjĂş embereknek csakis ilyen Ă©rtelemben, mint önmagukon vĂ©gzendõ munkát, lenne szabad a szerelmet felhasználniuk... |
|
<<< vissza az oldal tetejére
[ Impresszum ] [ Jogi nyilatkozat ] [ Kapcsolat ]
Bejelentkezés
|
Keresés