Tagore, Rabiranath idézetei
 |
A nagy sivatag egyetlen fûszál szerelméért eped, de ez fejét rázza, kacag és elmenekül. |
|
|
Tudom, hogy ez az élet, noha szerelemmé nem érlelõdött, nem veszett el teljesen.
Tudom, hogy a virág, mely hajnalban fonnyad el, a patak, mely a sivatagba tévedve elenyészik, nem veszett el teljesen. Tudom, hogy minden, amit elodáztunk, amit az élet lassúsággal megterhelten vonszol maga után, nem veszett el teljesen. Tudom, hogy valósulatlan álmaim és zendületlen dalaim lantod valamelyik húrján rezegnek és nem vesztek el teljesen! |
|
|
A szerelem a lĂ©lek selyme, a szĂv bársonyvirága, melynek magvát minden szĂvben elĂĽltette a teremtĂ©s, de amely csak minden ezredik szĂvĂ©ben Ă©rik meg igazán pompázĂł virággá.
|
|
<<< vissza az oldal tetejére
[ Impresszum ] [ Jogi nyilatkozat ] [ Kapcsolat ]
Bejelentkezés
|
Keresés