Goethe, Johann Wolfgang von idézetei
 |
Fél lelkünk maradt, úgy összeforrtunk.
FĂ©lhomály csak delelõ napunk. De akárhogy kĂnoz is a sorsunk, már mi nem változhatunk. |
|
|
Rád gondolok, ha nap fĂ©nyĂ©t fĂĽröszti a tengerár; rád gondolok, forrás vizĂ©t ha festi a holdsugár. TĂ©ged látlak, ha szĂ©l porozza távol az utakat; s Ă©jjel, ha ing a kis pallĂł a vándor lába alatt. TĂ©ged hallak, ha tompán zĂşg a hullám Ă©s partra döng; a ligetben, ha nĂ©ma csend borul rám, tĂ©ged köszönt. LelkĂĽnk egymástĂłl bármily messze válva összetalál. A nap lemegy, csillag gyĂşl nemsokára. Oh, jössz-e már?! (SzabĂł Lõrinc fordĂtása) |
|
|
A vágyakozástól az élvezetig támolygok, és az élvezetben elepedek a vágyakozás után. |
|
|
Egy leányka Ă©s egy pohár bor meggyĂłgyĂtanak minden nĂ©lkĂĽlözĂ©st, s ki nem iszik s nem csĂłkol, az annyi mintha halott lenne. |
|
|
A boldogságot nem lehet ajándékba kapni,
Egyetlen titka: adni, mindig csak adni, JĂł szĂłt, bátorĂtást, mosolyt, hitet, És sok, sok önzetlen, tiszta szerelmet. |
|
|
Rád gondolok, ha nap fényét füröszti a tengerár; rád gondolok, forrás vizét ha festi a holdsugár. Téged látlak, ha szél porozza távol az utakat; s éjjel, ha ing a kis palló a vándor lába alatt. |
|
|
Te azért születtél, hogy szeressenek
Én azĂ©rt szĂĽlettem, hogy tĂ©ged szeresselek... TiĂ©d volt a szĂv tavaszán nyĂlott elsõ Ă©rzelem, az utolsĂł dobbanás is a tiĂ©d lesz kedvesem. Te azĂ©rt szĂĽlettĂ©l, hogy szeressenek Én azĂ©rt szĂĽlettem, hogy tĂ©ged szeresselek. S csak annyit Ă©r az Ă©letem, amennyi boldogságot adsz te nekem. Azt adom, mi legnagyobb- a szĂvemet, mely Ăştra kelt Ă©s felkutatta tiedet. Rejts el, õrizz, Ă©ltess engem KEDVESEM Én veled leszek Te leszel a mindenem. |
|
<<< vissza az oldal tetejére
[ Impresszum ] [ Jogi nyilatkozat ] [ Kapcsolat ]
Bejelentkezés
|
Keresés