Oly furcsák vagyunk mi emberek
a lelkünk sír, az ajkunk meg nevet.
Egymásról azt hisszük,
hogy boldogok talán,
s irigykedünk is egy-egy boldog szaván.
Azt hisszük, ha a másik szeme ragyog,
hogy gondolatai tiszták és szabadok.
Nem vesszük, dehogy
vesszük észre,
hogy könnyek égnek lángoló szemében.
Különösek vagyunk mi emberek.
A lelkünk sír, az ajkunk meg nevet.
Hazugság az egész életünk,
hisz akkor is sírunk,
ha nevetünk.

Dante

Idézet küldése

Részletek...

Dante, Alighieri

Elmentél tőlem S én hagytam menj csak el Hiába lett volna minden Ki menni akar, azt hagyni kell Mosolygott hozzá az arcom De mögé senki sem néz Játszani a közömbös embert Most látom csak, milyen nehéz Elmegyünk egymás mellett némán Két szemed rám nevet Mosolyogva köszöntelek én is De hangom kicsit megremeg. Különösek vagyunk mi, emberek A lelkünk sír, az arcunk nevet Azt hisszük másokról, boldogok talán S irigykedünk néhány vidám szaván De nem vesszük észre Dehogy vesszük észre Hogy könnyek égnek csillogó szemében.

Idézet küldése

Részletek...

Dante, Alighieri