András drobnyák idzetei
 |
Két növénybõl nõttünk ki,
Én dudvából, Te rózsából, De mióta megszelídítettél, Azóta az életem egyetlen párja lettél! |
|
|
A Semmibõl kerültél utamba mint kék égbõl a
nyári zápor, mely lemossa könnyeim és mosolyra derít...! Lelkembe emlékek ezrei laknak, Álmaimnak határt semmi sem szabhat.. |
|
<<< vissza az oldal tetejre
[ Impresszum ] [ Jogi nyilatkozat ] [ Kapcsolat ]
Bejelentkezs
|
Keress