William Shakespeare idézetei
| <<< előző 1 2 3 4 következő >>> |
 |
Miért szenvedünk ha szeretünk? S miért szeretünk, ha szenvedünk?
|
|
|
Ha ily szentséges oltárt meggyalázok gyarló jobbommal, bûnömért vezeklek.
ĂŤm ajkam, e kĂ©t pirulĂł zarándok,letörli csĂłkkal rĂşt nyomát kezemnek. - Kegyes zarándok,ujjaid ne sĂ©rtsd meg! SimĂtásod csak buzgĂłság adĂłja. Ha jámbor ujjak szent kezĂ©hez Ă©rnek, hĂvek borulnak össze tiszta csĂłkra. - HĂvõnek s szentnek nincs e ajka erre? - AzĂ©rt van az,hogy szent imával esdjen! - Engedd, hogy ajkam, ujjaim kövesse, imámra hajt s nehogy kĂ©tsĂ©gbe essen. - A szent nem mozdul,bár imára hajt... - Ne mozdulj hát,mĂg hálát mondd ez ajk. /RĂłmeĂł megcsĂłkolja JĂşliát/ Szent ajkadtĂłl megtisztul vĂ©tkes ajkam. - De ajkamon van akkor most a vĂ©tked. - Ajkam Ă©des vĂ©tke, ott ne hagyjam,add vissza hát. |
|
|
Az vagy nekem, mint testnek a kenyér
a tavaszi zápor fûszere a földnek; lelkem miattad örök harcban él, mint a fösvény, kit kincse gondja öl meg. |
|
|
Légy hát óvatos, Édes, amilyen
Én vagyok, nem magamĂ©rt, de teĂ©rted, Ăšgy hordva szĂved, ahogy dajka sem FĂ©lti kicsinyĂ©t, kit annyi baj Ă©rhet. |
|
|
Az vagy nekem, mint testnek a kenyér
a tavaszi zápor fõszere a földnek; lelkem miattad örök harcban él, mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg; csupa fény és boldogság büszke elmém, majd fél: az idõ ellop: eltemet; csak az enyém légy, néha azt szeretném, majd, hogy a világ lássa kincsemet; arcod varázsa csordultig betölt, s egy pillantásodért is sorvadok; nincs más, nem is akarok más gyönyört, csak amit tõled kaptam s még kapok. Koldus-szegény királyi gazdagon, részeg vagyok és mindig szomjazom. |
|
|
Veled mindenkinél büszkébb vagyok .
Csak egyben koldus : mindent elvehetsz , s ezzel a legkoldusabbá tehetsz. |
|
|
Én azt hiszem nem a szememmel imádlak, az tudja, hogy hibád mily rengeteg
SzĂvemnek jĂł, mit nĂ©ma társa megvet, a látvány ellenĂ©re az szeret. |
|
|
E szép szerelmes könyv ma még kötetlen;
Örök kötést rá! Még szebb lesz kötetben. |
|
|
Szerelmem oly mély és beláthatatlan akár a tenger,
Adhatok belõle, nekem csak annál több lesz, egyre több. |
|
|
A szerelem szemre oly szelĂd, s goromba zsarnok, hogyha közelĂt. |
|
<<< vissza az oldal tetejére
[ Impresszum ] [ Jogi nyilatkozat ] [ Kapcsolat ]
Bejelentkezés
|
Keresés