Sodor az ĂĄr, sodor a bĂĄnat,
És a magány egyre csak támad.
SzemembĂľl a kĂśnny Ăşjra elĂĄrad,
Eszembe jutsz, s a szemem elfĂĄrad.

FĂĄrad a szemem, lassan lecsukĂłdik,
Álom a szemembe lassan befurkózik,
Szemem leragad, s Ăşjra velem vagy.
Édes, puha párnám szorongatva,
RemĂŠnykedem, reggelre te omlasz karjaimba.

Ámde az Êj leple alatt
Valaki ĂĄgyam mellĂŠ lĂĄtogat.
Neve nincs, de nem boldogsĂĄg,
Nem mĂĄs Ăľ, mint a bĂĄnat s csalĂłdottsĂĄg.

Tudod, mikor reggelre felkeltem,
Sajnos, nem te voltĂĄl mellettem.
SzomorĂş lettem, s egyre csak nĂŠztem,
Vajon hova tĂťntĂŠl mellĂľlem?

Mikor reggelre kinyĂ­lt a szemem,
Sajnos, nem te voltĂĄl mellettem.
Az ĂĄgyamban egyedĂźl,
KispĂĄrnĂĄm szorongatva sĂ­rtam kegyetlenĂźl.
S tudtam, tĂśbbĂŠ mĂĄr nem szeretsz,
Oly szerĂŠnyen, oly lĂĄgyan, csak elfeledsz oly silĂĄnyan.

Részletek...          Toncsii