Kategória: Bánat
Feltöltő: Gábor Antónia Értékelés: 0.12 Szavazatok száma: 183
Hozzászólások az idézethez
Feltöltő: Gábor Antónia Értékelés: 0.12 Szavazatok száma: 183
| Sodor az ár, sodor a bánat,
És a magány egyre csak támad. Szememből a könny újra elárad, Eszembe jutsz, s a szemem elfárad. Fárad a szemem, lassan lecsukódik, Álom a szemembe lassan befurkózik, Szemem leragad, s újra velem vagy. Édes, puha párnám szorongatva, Reménykedem, reggelre te omlasz karjaimba. Ámde az éj leple alatt Valaki ágyam mellé látogat. Neve nincs, de nem boldogság, Nem más ő, mint a bánat s csalódottság. Tudod, mikor reggelre felkeltem, Sajnos, nem te voltál mellettem. Szomorú lettem, s egyre csak néztem, Vajon hova tűntél mellőlem? Mikor reggelre kinyílt a szemem, Sajnos, nem te voltál mellettem. Az ágyamban egyedül, Kispárnám szorongatva sírtam kegyetlenül. S tudtam, többé már nem szeretsz, Oly szerényen, oly lágyan, csak elfeledsz oly silányan. |
Hozzászólások az idézethez
[ Impresszum ] [ Jogi nyilatkozat ] [ Kapcsolat ]
Bejelentkezés
|
Keresés