Szakítás idézetek
| 1 2 3 4 5 6 7 következő >>> |
Ez itt az Ön idézetének a helye. Küldjön be Ön is idézetet az oldalra!
 |
Fáj a szakítás, de nélkülözhetetlen,
kell a csalódás, hogy boldog lehess, álmodj, hogy nyerj és menj tovább, hiába fáj a szakítás, el kell engedned kit szívből szeretsz, s ha majd holdvilágos éjszakán, sírva gondolsz rá, gondolj arra hogy ő boldog, hisz csak ez számít semmi más, |
|
|
Szeretlek. Emlékszel milyen volt az első csók? Emlékszel mikor volt az első randi? Emlékszel az első veszekedésre? Emlékszel arra is hogy elhagytál mikor szerettelek!? Emlékszel a dombra? A 3 órás sétákra!? Emlékszel? Azt mondtad soha nem akarsz elengedni! Szeretsz! Mind látszat volt? Átverés? Lehet ez csak egy rossz álom volt hogy el hagytál?! Hazugság az hogy szerettél még ezek után is? Tudod bennem ez a szó maradt meg a legjobban kettőnkről! Így köszöntünk mindig mikor meg láttuk egymást! Egy kívül álló nem tudhatta mennyi érzelmet kifejez ez a szó! De mi ketten tudtuk! Tudtuk mit jelent! :Sz.I.A
Annyi mint Szeretlek Imádlak Akarlak! 1 év után te gyűlölsz meg vetsz ! Tudod én még mindig igy gondolom! Az igaz szerelem ebben rejlik nem feledlek soha! Sz.I.A! |
|
|
Azt hittem, hogy örökre együtt leszünk, de egy napon elváltunk s mindenek vége lett!!.. Próbáltam visszatartani könnyeimet de nem ment. Mindennap rád gondolok s elfog a hiányod:( Most már csak ülök a tükör előtt s egy arcot látok ami a tiéd .. |
|
|
Te vagy akit utálok, te vagy, akit szeretlek...
Te vagy, akit tudom, soha el nem feledlek... A múlt emléke még mindig hozzád láncol... De te ezt nem látod, s most is csak játszol... Szívemen örökre megmarad egy seb, melyet te hagytál rajta... Nem érdekel, hogy hova, csak tűnj már el, te marha!!!! |
|
|
Álomdal
Álmomban egy helyen jártam Ablakodnál ott tanyáztam Ott ért az este és ott ért a hajnal Mindig-mindig azzal a dallal. Az a dal mely kettőnk szívét Összeköti míg tart a lét Felcsendül és emlékezem Mit jelentesz most nekem. Ugyanazt mint akkoriban Jógázgattál a koliban Bejutottam, meghallgattam Hangerőt jól ráadtam Hogy ott bent a teremben Elmondhassam azt neked: A szomszédban a fiú Nagyon nagyon szeret. Nem változott semmi, bár nehéz hinni A fiú most is tud úgy szeretni. Nem csak tud, de teszi is, Megihleted, hisz látod te is Ennyi verset, ennyi szépet Soha nem írt senki néked. De bárhogy döntesz, bármit teszel Verseivel boldog leszel. Ha nem bízol, csak elolvasod, Szebben indul majd a napod. De ha bízol, adsz egy esélyt Odabújik mindig melléd. És a versét minden napra: Közvetlenül neked mondja. Neked mondja, megsimogat, Megdicséri mosolyodat. És ha morcosan térsz nyugovóra Gondja lesz majd szép álmodra. Ha viszont nem adsz esélyt Szomorúan ír majd esszét. De elküldi, és életedben Vár majd egy vers minden reggel. Egyetlen vers minden reggel, A nap hogyha forrón felkel Benézve az erkélyeden Azt lássa hogy emlékezel. Emlékezel a fiúra, Ki életedet szétdúlta. De emlékezel arra is: Hogy jó is volt - ha néha is. Én így őrzöm a történteket: Rád gondolok és emlékezek. És ahogyan az idő telik Egy kis kötet majd megjelenik És ha testem hagy majd cserben Koporsómban benne legyen E kis kötet, és fényképed Hisz érted éltem - ha nem is érzed. |
|
|
Szerelemeső
Eláll az eső, bezárul az ég, Nem marad semmi, csak egy lék. A léken át még ragyog a fény: A szemed a lék, és arcod az Ég. Nem ázom már, megszáradok, De a víz az égből: a legjobb dolog Ha nincs több eső: nincs több élet Míg élek, őrzöm majd emléked. Nem hat meg a vers, elszállt a hit Kettőnk között rozoga a híd. Rozoga, de le nem esik: Tarja még a remény s hit. De ha kell átúszom hozzád: Újra és újra, Hogy virágot ragasszak Vastag ajtódra. Minden virág mit ajtód hordoz, Árulkodik, szívet foltoz. Elárulja hogy szeretlek, Arra kéri mindenedet: Lágyítsd meg most a szívedet. Eső után nagy a csend, A suhogás mind veled ment Halkan súgom gyönyörű neved: És azt a szót hogy "szeretlek". |
|
|
A perceket mik veled teltek
Nem veheti el senki Az éveket mikor nélkülözlek Nem pótolja senki A nap, mi nélküled ébred Nem ragyog be senkit Az éjjelen, mi nélküled jön Nem melegít senki A virág mi nélküled virít Nem üde mint régen: De az illat mindig megmarad A rózsát adó kézen... |
|
|
Egy reggel köszönés nélkül elhagytál.
Mást ígértél, mégsem hibáztatlak. Buta játékszerek voltunk csupán önző kis vágyaink csapdájában. |
|
|
Ha valaki elment, ne hívd vissza soha,
A megsárgult emlék, nem lesz tiszta soha. Ha valaki elment, és el tudott menni, Nehezen akarva, de el kell feledni. |
|
|
Elmúlt hát szép szerelmünk nyomtalan, mint a reggeli harmat.
Nem tapad szomjas számra piros ajkad, testünk nem simulhat. Nem cuppannak ajkunkon lázas csókjaink többé sohasem. Legyen boldog lelked-szíved, Isten veled örökre, - nélkülem. |
|
<<< vissza az oldal tetejére
[ Impresszum ] [ Jogi nyilatkozat ] [ Kapcsolat ]
Bejelentkezés
|
Keresés