Esténként, mikor rám tör az álom, Lelkem mélyén édes arcodat látom, Próbálom, de megérteni mégsem tudom, Az idõvel szemben mért is futom. Nem vagyok már tini, ki közeledbe férhet, Ki aztán életéért egy életet kérhet. Önzõ középkor, egy múlt vagyok csupán, Ki tisztel téged s arról álmodik bután..., Ha egyszer újra fiatal lenne, A leány Szíve talán akkor BELESZERETNE. De jõ a reggel s az álom tova száll, S e fiúra ismét a Valóság vár: BARÁTSÁG S ÖRÖK VÁGYAKOZÁS!!!
info Az oldalon trtn ltogatsa sorn cookie-kat (stiket) hasznlunk. Ezen fjlok informcikat szolgltatnak szmunkra a felhasznl oldalltogatsi szoksairl, de nem trolnak szemlyes informcikat. Az oldal hasznlatval elfogadja a cookie-k hasznlatt.Elfogadom