Kedvesem! Hol vagy? Miért szakitott el a sors minket egymástol? Egyszerûnek tûnik ugyan a válasz, de minden éber orában gyötör a válasz. Elveszett ember vagyok nélkûled, nélkûled nincs bennem lélek, örökösen bolyongó madár vagyok, akinek nincs hova repûlnie! És egyre azon töprengek, hogy mindazok közül, akiket szerethettem volna, miért éppen veled estem örök szerelembe, s miért szakitott el a sors töled. Amikor nem vagy a karomban, a lelkemet üresnek érzem, véltig a te arcodat keresem, akármerre járok. Érzem ez õrûltség, de nem tudok változtatni rajta. Ne haragudj, de soha senki nem helyetesithet téged, téged, csakis téged akartalak, s most, hogy már nem vagy, nem vágyom senki másra!

Részletek...          toke judit