Állok az ablakom elþtt, s vårom hogy megjelenj... Bår tudom, hogy
nem jĂśssz - ĂŠrzem -, s csak a kĂŠpedet nĂŠzhetem...
Ajkamon a szĂł hangtalan, s csillogĂł tekintetem nĂŠmĂĄn nĂŠzi kĂŠpedet.
Egyre jobban ĂŠrzem hiĂĄnyod, de hiĂĄba kiĂĄltok...- nem hallja senki sem.
SzeretnĂŠlek lĂĄtni, ĂŠrezni .... tudom, hogy nem fog menni, mert nagyon messze vagy tĂľlem - KEDVESEM!
VĂĄgyom az ĂślelĂŠsedre, bĂľrĂśd illatĂĄra,
de mĂĄr csak az emlĂŠkek maradtak meg nekem...
EzĂŠrt csak ĂĄllok az ablak elĂľtt - nĂŠmĂĄn, kĂśnnyek kĂśzĂśtt, s nĂŠzem, ahogy lemegy a nap...
De Te, akkor is az eszemben vagy, - ÖRÖKKÉ...!"

Részletek...          Ismeretlen