Évek jöttek mentek elmaradtál
EmlĂŠkeimbĂľl lassan elfakult
ArckĂŠped a szĂ­vemben elmosĂłdott
A vĂĄllaidnak Ă­ve, elsuhant
A hangod ĂŠs ĂŠn nem mentem utĂĄnad
Az ĂŠlet egyre mĂŠlyebb erdejĂŠben
Ma mĂĄr nyugodtan ejtem ki a neved
Ma mĂĄr nem reszketek tekintetedre
Ma mĂĄr tudom, hogy egy voltĂĄl a sokbĂłl

Hogy ifjĂşsĂĄg bolondsĂĄg, Ăł de mĂŠgis
Ne hidd szĂ­vem, hogy hiĂĄba volt
És, hogy egészen elmúlt ó ne hidd!
Mert benne ĂŠlsz te minden fĂŠlrecsĂşszott
NyakkendĂľben ĂŠs elvĂŠtett szavamban
És minden eltévesztett köszönésben
És minden összetépett levelemben
És egész elhibázott életemben
Élsz és uralkodol örökkön Ámen!

Részletek...          JuhĂĄsz Gyula