A játszótér üres,az utcám kihalt,
Felnézek az égre,s látom,hogy jön a nagy vihar.
Hideg van,fázom,süvít a szél,
Minden csendes,csak az erdő mesél.
Más nem érti a szavát,csakis én,
Akárhogyan villámlik vagy dörög az ég.
Bosszús a fa is, az emberben nem bízik,
Megrázta a történetem az utolsó ízig.
Meglátogatom minden nap,
Ő pedig élvezi,ahogyan énekel a Nap.
Beleszeretett tetőtől talpig,teljesen
Mint ahogyan én,beléd régebben...már emlékszem.
Emlékszem rád,arra az elbűvölő szemedre,
S az arcomon egy könnycsepp gördül le.
Már nem a bánat és a szenvedés miatt,
Hanem a boldogság,és az öröm sirat.
Már boldogok vagyunk mind a ketten mással,
De soha nem felejtem el,hogy egykor te voltál a társam.
Te is meglátod a csodát,ha körülnézel,
Néha a természet mutatja meg,hogy a leggyönyörűbb emlékeket.

Részletek...          FeldSidra