A szív lassú halállal hal meg. Egyenként hullajtja el a reményeit, akár a fa a leveleit, míg nem egy szép nap elfogynak. Nincs remény, nem marad semmi.

Idézet küldése

Részletek...

Ismeretlen

Fizika óra van, én mellette ülök. Nézem a fénylő, bársonyos haját, a gyönyörű szemét, a szép kezét... Ő rám néz, és mosolyog. De ő nem úgy néz rám, ő csak az úgymond "legjobb barátom". Vége az órának, vége a napnak, ő átjön hozzám elkérni a matekfüzetem. Én odaadom neki, ő rám mosolyog, az arcomra nyom egy puszit, és azt mondja, köszi. Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám és én ezt tudom. Másnap találkozunk a suliban, mellette ülök, sír...sír, mert szakított a barátjával. Én megvigasztalom, ő átölel...érzem, hogy majd kiugrik a szívem. Egy órán keresztül a karomban fekszik, aztán rám mosolyog, az arcomra nyom egy puszit és azt mondja, köszi. Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám és én ezt tudom. Telnek a napok, az évek, látom hosszú talárban, az érettségin, látom, amikor átveszi a bizonyítványát. Ő rám mosolyog. Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám, és én ezt tudom. Együtt megyünk a főiskolára, de telnek az évek, és már a diplomaosztón találom magam. Ő még szebb, hosszabb és szebb a haja, az arca, gyönyörű nő. Az utolsó nap ő rám mosolyog, az arcomra nyom egy puszit. Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám, és én ezt tudom. Eltelik rengeteg idő, én minden héten beszélek vele telefonon. És akkor megkapom a szörnyű hírt. Ott állok a koporsójánál, ami nyitva van, látom a fehér gyönyörű arcát. Potyognak a könnyeim. Nem mosolyog rám, nem kapok tőle puszit. El akarom neki mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő már nem tudhatja ezt... Később felmegyek a szobájába, és megtalálom a naplóját, és a következőket olvasom: " Rámosolygok, az arcára nyomok egy puszit. El akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám, és én ezt tudom.

Idézet küldése

Részletek...

Ismeretlen

Elkezdtek beszélgetni, és minden remek; szereted és tetszel neki. Sokat vagytok együtt, az érzés egyre mélyebb. S egy napon, anélkül, hogy észre vennétek, rájössz, hogy szereted. Az idő megáll; és azt hiszed, hogy az egész világ csakis a tiétek, egyedül a tiétek... Egészen addig, míg egyikőtök lelép, és kitépi a másik szívét, amíg még dobog; és otthagyja a leggyalázatosabb állapotban szegényt.

Idézet küldése

Részletek...

Ismeretlen

Felmerül egy újabb megválaszolatlan kérdés,
úgy érzem itt vagyok a végén.
Szívemben újra itt egy kérés,
arra kér felejtselek én.

Érzem nem lesz egyszerű,
de muszály, hisz tudom, ez már túl meseszerű.
Szívem menten megszakad,
s félek minden régi seb újra felszakad.

Ráébredtem te soha nem leszel a párom,
s ez egy nagyon nagy károm.
A teljes felejtést epekedve várom,
se ez az egész nem lesz más,
csak egy valóra válatlan álom.

Idézet küldése

Részletek...

Ismeretlen

Káosz kell,nem bírom a rendet.
Zaj kell,ami megöli a csendet.
Élet kell és szabadság,
Nem valami ostoba hazugság!

Idézet küldése

Részletek...

Ismeretlen

A Piedra folyó partján ültem, és sírtam. A legenda szerint minden, ami ebbe a vízbe hullik - a falevelek, a bogarak, a madártollak -, a folyó fenekén kaviccsá változik. Ó, ha kitéphetném a szívemet a keblemből, és belehajíthatnám az áradatba! Nem volna többé fájdalom, sem szenvedés, sem emlékek.
A Piedra folyó partján ültem, és sírtam. Hideg téli nap volt, és éreztem, ahogy a könnyeim lecsorognak az arcomon, azután elvegyülnek a jeges vízzel, amely a lábaim előtt hömpölyög.
Valahol ez a folyó is csatlakozik majd egy másikhoz, aztán megint egy másikhoz, míg végül - távol a szememtől és a szívemtől - ez az összes víz beleömlik a tengerbe.
Folyjanak hát minél messzebbre a könnyeim, hogy kedvesem soha ne tudja meg, hogy sírtam miatta. Folyjanak minél messzebbre a könnyeim, hogy elfeledhessem, a Piedra folyót, a kolostort, a templomot a Pireneusokban, a ködöt, az egész utat, amit megtettünk.
Hadd felejtsem el álmaim országútjait, hegyeit és mezőit. Álmaimat, amelyek az enyémek voltak, és amelyekről mégsem tudtam.

Idézet küldése

Részletek...

Coelho, Paulo

Rád várni olyan mint esőre várni aszályban, hasztalan és időrabló.

Idézet küldése

Részletek...

Ismeretlen

Évek jöttek mentek elmaradtál
Emlékeimből lassan elfakult
Arcképed a szívemben elmosódott
A vállaidnak íve, elsuhant
A hangod és én nem mentem utánad
Az élet egyre mélyebb erdejében
Ma már nyugodtan ejtem ki a neved
Ma már nem reszketek tekintetedre
Ma már tudom, hogy egy voltál a sokból

Hogy ifjúság bolondság, ó de mégis
Ne hidd szívem, hogy hiába volt
És, hogy egészen elmúlt ó ne hidd!
Mert benne élsz te minden félrecsúszott
Nyakkendőben és elvétett szavamban
És minden eltévesztett köszönésben
És minden összetépett levelemben
És egész elhibázott életemben
Élsz és uralkodol örökkön Ámen!

Idézet küldése

Részletek...

Juhász Gyula